10.rész - Never!

Sziasztok! 

Jó olvasást hozzá! 

A véleményetekre kíváncsi vagyok! 

Kövi rész, majd jön! Ahogy kész felrakom! 

Adri xoxo

 Nem érdemlem meg túl jó hozzám.Én egy maffiózó vagyok ő meg egy angyal jobbat érdemel nálam.
De nem bírom elengedni.Túlságosan szeretem! 

                                     *                                                  *                                                 *
Hannával megreggeliztünk utána elmentem egy ,,megbeszélésre'' Hannának azt mondtam hogy az egyik haverommal találkozok ne hogy gyanút fogjon.
Tegnap este azt mondtam neki hogy abbahagyom ezt a maffiózosdit .
Hazudtam neki nem fogom abbahagyni én vagyok a maffia feje . Kicsit aggódok, hogy rájön vagy esetleg én elszólom magam! Remélem nem fog megtörténni egyik sem! Arra lettem figyelmes, hogy valaki a hátulról átölel.
- Min gondolkozol? - adott egy puszit Hanna a nyakamra.
- Semmin. - mosolygok rá.
- Persze, hatszor szóltam! - ül le mellém a kanapéra.
- És mit szeretnél? - húzom perverz mosolyra a szám.
- Semmit. - kapcsolja be a TV-t.
Elkezdtük nézni a TV-t, egyszer csak megszólalt a telefonom. Megnéztem, hogy ki keres és Zayn az. Ha felállok és kimegyek gyanakodni kezd, ha itt beszélek rögtön lebukok. Na most mit csináljak? Elhúztam a zöld csíkot és a fülemhez emeltem a készüléket.
- Szia, Zayn. - köszöntem.
- Hali, lenne egy kisebb munka! - kezdte.
- Most nem érek rá! Bocs, éppen TV-t nézünk. - próbáltam feltűnés nélkül közölni, hogy Hanna is ott van mellettem, a fiúk tudják, hogy azt mondtam, hogy abba hagyom, így nem is folytatta. Kérdezte, hogy ráérünk-e este, mert egy ellenfelünk bulit szervez, és minket is meghívott, ezt furcsálltam is, de belementem. Ezt közöltem Hannával is, neki nem igazán volt kedve, de rábeszéltem. Felment és lezuhanyzott. Kicsit csodáltam, hogy ilyen sokáig nem jött le, így felmentem. A szekrény előtt állt és nézett ki a fejéből.
- Mit nézel, kicsim? - mentem oda hozzá.
- Nem tudom mit vegyek fel. - fogta magán a törölközőt.
- Azt a törölközőt le is vehetnéd! - simítottam végig oldalán.
- Harry, nincs kedvem! - rázta le magáról kezemet. - Inkább mond meg mit vegyek fel! - nézett rám segítség kérően.
- Ezt. - vettem ki egy fehér csipkés egybe ruhát. Igazán ínyemre volt, csak az nem tetszik, hogy meg fogja mindenki nézni az ÉN barátnőmet!
<---
Én is gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem addig Hanna gyorsan megcsinálta a haját. Elindultunk a buliba. Mikor odaértünk az egész banda már ott volt. Az ellenségünk, Dave fogadott minket. Mikor meglátta Hannát, nagyon meglepődött, ahogy Hanna is.
- Hanna Peterson? - mosolygott barátnőmre.
- Dave Parker? - mosolygott Hanna is.
Megölelték egymást, és Dave még fokozta is a helyzetet, megpuszilta az ÉN barátnőmet! Azt hittem helybe letépem a fejét! Esküszöm, csak egy ujjal is hozzá nyúl, és megfojtom egy kiskanál vízbe! Louis-val összenéztünk. Hanna és Dave beszélgettek, addig mi a fiúkkal megbeszéltük, hogy kinyírjuk, ha hozzá nyúl! Hanna és Dave eltűntek, így elkezdtem aggódni. Elkezdtem keresni és az egyik szobába meg is találtam őket. Az ágyon ültek, nekem háttal, Dave félkarral átkarolta, és nem, hogy a derekát hanem a formás feneke körül ólálkodott a keze. Jókat nevettek, de már annyira felgyülemlett bennem a düh és a méreg, hogy nem bírtam tovább nézni. Odamentem és Dave-et ellöktem.
- Hozzá ne merj nyúlni, te rohadék! - kiabáltam a pofájába.
- Nyugodj már meg te szemétláda! - kiabált vissza és meglökött. Elkezdtünk verekedni. Egy mozdulatommal ellöktem Hannát is. A földre esett és elkezdte fogni a karját. Rám emelte tekintetét, szemei könnyekkel voltak tele. Sose akartam bánta, és most se szándékosan tettem. Felállt és kiment. Utána mentem, de már nem volt a látóterembe.

~Hanna~

Nem akartam elhinni! Harry megütött. Lehet, hogy nem szándékos volt, de akkor is! Figyelhetett volna jobban! A karom fáj. Kirohantam a szobából és át a tömegen. Kiérve az utcára, fogtam egy taxit és bediktáltam a címet. Visszamegyek a házhoz és összeszedem a cuccom. Hazamentem és rohantam is fel a szobába. Elővettem egy bőröndöt és elkezdtem pakolni. Hangokat hallottam lentről, gondolom Harry haza jött. Nem is törődve vele folytattam a pakolást! Benyitott az ajtón.
- Mit csinálsz? - vont kérdőre.
- Pakolok. - válaszoltam teljes közömbösséggel.
- És hova mész?
- Közöd? - néztem rá.
- Te velem így ne beszélj! - fogja meg a karom, pont ahol megütött.
- Harry, ez fáj! - néztem rá, már-már könnyes szemmel.
- Soha nem engedlek el! - kiabált.
- Nem kértem az engedélyed, hogy elengedj! - kiabáltam, mondjuk lehet, hogy ezt nem most kellett volna.

- Megmondtam, hogy ne beszélj így! - ordított arcomba. Elengedett és kiviharzott a szobából. 

Mivel nem próbálkozok elmenni még a végén megint megütne, vagy tudom is én, csinálna velem valamit. A ruháimat kipakoltam a bőröndből vissza a szekrénybe. Gyorsan felvettem a piszim és lefeküdtem aludni. Egész éjjel csak forgolódtam. Harry szerencsére nem jött haza, vagy is fent biztos, hogy nem volt, mert azt észre vettem volna.

~Másnap reggel~

Reggel arra ébredtem, hogy a napnak a sugarai megvilágítják az arcomat. Megdörzsöltem a szemem és kikeltem az ágyból. Kerestem ruhát, majd bevonultam a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam és felfogtam a hajam egy kontyba, majd felöltöztem és lementem a konyhába kaját csinálni. Megcsináltam a palacsintához a tésztát, majd sütni kezdtem.

Mikor kész lettem ráraktam párat egy tányérra és öntöttem rá öntetet és pár darab áfonyát. Leültem és enni kezdtem. Nagy ásításokat hallottam a nappali felől, majd észre vettem, ahogy Harry bejön a konyhába.
- Jó reggelt! - köszönt.
Nem köszöntem vissza, még azt se érdemli meg, hogy ránézzek, nem hogy még hozzá is szóljak!
- Köszöntem, ha nem tűnt volna fel! - szólt megint.
Meg vontam a vállam, felálltam az asztaltól, tányéromat a mosogatóba raktam és felmentem a szobába. Leültem az ágyra és ölebe vettem a laptopot. Gépeztem egy kicsit és közbe elaludtam.

Mikor felébredtem, már sötétedett. Harry rontott be a szobába.
- Hanna, Kicsim kelj fel. Pakolj össze gyorsan! Egy időre elmegyünk innen! - vette elő a bőröndöket és a ruhákat csak úgy dobálta beléjük.
- Miért? - kérdeztem.
- Ha már a repülőn leszünk elmondok mindent, csak most siess! Ezt vedd fel! - rakott le az ágyra pár ruhadarabot. Gyorsan levetkőztem, majd a másik ruhákat felvettem.

A táskámba belerakott minden fontos cuccot és a bőröndökkel együtt lementünk. Beszálltunk egy fekete kisbuszba. A repülőtéren felszálltunk egy magángépre. Mindenki helyet foglalt. Én direkt messze ültem Harrytől. Az ablakon néztem kifelé, néztem a felhőket. Leült mellém valaki. Odanéztem és Eleanor ült mellettem.
- Szia. - köszönt.
- Hali. - néztem rá várakozóan hátha közli miért jött.
- Ne kerüld Harryt, nem éri meg! Csak még jobban magadra mérgesíted és az senkinek se lesz jó! - adott tanácsot.
- Ha nem üt meg, nem kerülöm! - mondtam.
- Még nem tudod, milyenek! Majd idővel rájössz! Harry egy maffiózó bandának a feje, nem lehet soha gyenge! Még, ha nőt kell ütni vagy esetleg meg kell ölnie valakit. Ő megteszi! Vigyázz vele, de leginkább vigyázz magadra! - ölelt meg, majd távozott. Csak néztem ki az ablakon, mikor be kellett kötni az övemet. Leszálltunk a gépről. A csomagokkal együtt, megint beültünk egy fekete kisbuszba és mentünk a szállásunkhoz. Persze, hogy Harryvel egy szobát kaptunk. Repesek az örömtől. Mondjuk a szoba az szép, de a társaság annál pocsékabb!
Harry lerakta a bőröndöket és leült az ágyra, majd tetteimet kezdte el tanulmányozni. Kinyitottam az erkély ajtót és elém tárult a csodálatos Párizs! Láttam az Eiffel Tornyot és mindent. Megcsörrent a telefonom. Beléptem az erkélyről és a készülékért nyúltam. A fülemhez emeltem.
- Igen? - szóltam bele.
- Szia, Hanna! Dave vagyok! - köszönt nem rég látott régi barátom.
- Szia. - köszöntem.
- Párizsba utaztam! Tegnap este Eleanor említette, hogy ti is most utaztatok ide, arra gondoltam, hogy találkozhatnánk! - adta az ötletet.
- Eleanor mondta? - csodálkoztam.
- Igen! Azt hiszem, hogy Louisnak a barátnője.
- Igen az övé! Persze! Mikor?
- Fél óra múlva a szálloda előtt vagyok! - tette le a telefont.
Harry rám nézett, de nem is törődtem vele.
- Ki volt az? - vont kérdőre.
- Csak egy ismerősöm! - rántottam vállat.
- Ez az ismerős véletlen nem Dave Parker, a tegnapi buliról?
- Nem! Honnan veszed? - néztem szemébe. Tudom, hogy nem szép dolog hazudni, de néha szabad!
- Csak, mert hallottam mikor bemutatkozik! - mosolygott erőltetetten!
- Dettinek hívják, akivel találkozom! Régen osztálytársam volt. Egész jóba lettünk, csak az apja itt kapott munkát így ideköltöztek. Egy ideig még beszéltünk, majd egyre kevesebb, míg már egyáltalán nem. - mondtam a gyorsan kitalált mesémet.
- Oké. Bocsánatot kérek, mert kételkedtem benned! - fogta meg a derekam.
- Harold, ezzel még nincs minden tisztázva! - toltam el magamtól. Gyorsan felkaptam a táskámat, intettem Harrynek és mentem le. A lépcsőnél, elsötétült minden.

A fejem fájt és hányingerem volt. És fájt, OTT, lent. -nem részletezem!!- Kinyitottam a szemem és egy pincébe lehettem. Körülnéztem és fény egy kis ablakon jött be. Volt egy ajtó, Én egy matracon feküdtem. Egy széken pedig igen ismerős alak foglalt helyet. DAVE! És ekkor leesett! Elrabolt. De minek? Hisz jöttem volna magam is, mondjuk nem ide, de a szálloda előtt találkoztunk volna!