11. Rész - Again!!

Sziasztok!

Hozzam a kövi részt,remélem tetszeni fog!!

A komiknak örülnék˘!!

Jó olvasást hozzá! *.* 

Puszi:

                  Adri xoxo 

Nagyot csalódtam Davebe. Pont tőle nem vártam volna el, hogy elrabol! Ahogy ránéztem felkuncogott.
- Reméltem, hogy hamar felkelsz! - állt fel és felém közeledett.
- Miért raboltál el? - néztem fel rá.
- Mert magadtól maximum csak egy-két órára jöttél volna. - rántott vállat.
Megerőszakolt. Minden testrészem hasogatott. Fájt minden egyes mozdulat, még a levegő vétel is.

~Egy hét elteltével~

Még azóta is Dave fogságába vagyok. Minden egyes nap megbánom, hogy szóba álltam vele és igent mondtam a találkozásra. Minden nap meggyalázott.
Ez a nap is ugyanolyan volt mint a több. Megint megerőszakolt. Délután lehetett, mikor hangokat hallottam. Természetesen a hangokra felfigyeltem. Az ajtó nyitódott és nem Dave jött be rajta hanem. HARRY!! Ennyire még soha nem örültem neki. Végre vége a sok szenvedésnek és Dave már nem bánthat. Harry mellém lépett és leguggolva, ölelt. Arcom mellkasába fúrtam és pár könnycsepp ki is folyót, persze az örömtől.
- Nagyon aggódtam érted! - emelt fel Harry. Erőm már alig van. Szinte semmit nem ettem ezen a héten. Szervezetem elgyengült.
- Te is! - öleltem gyengéden.
Rám terített egy rongyot és ki vitt. Újra fényt láttam és nem csak a majdnem sötétséget! Jó volt kint lenni a friss levegőn. Louis és a srácok már a kocsi előtt voltak. Beültünk a kocsiba, persze köszöntek, de majd később megölelgetnek. Visszamentünk a szállodához és ettem, gyorsan lezuhanyoztam és aludtam.

Mikor felkeltem már nem fáradság volt arcomon hanem a kipihentség. Ahogy körülnéztem megláttam Harryt majd a többieket.
Ahogy észre vették, hogy fent vagyok mindenki köszönt és halálra ölelgettek, majd kettesbe hagytak minket Harryvel. Az ágyon feküdtünk én pizsamába ő pedig már teljesen felöltözve.
- Szeretlek! - mondta ki azt a szót, amit nem is gondoltam volna. Felnéztem rá és szemei könnyesek voltak, még soha nem láttam ilyennek! - Majd beleőrültem, hogy nem vagy mellettem! Mikor Louis elmondta, hogy Dave rabolt el nagyon mérges lettem. Miután megtaláltuk a búvó helyét, rögtön odamentünk és kihoztunk téged. Fájt megtörtnek látni. Látszik rajtad, hogy bántott. - adott a homlokomra egy puszit.
- Én is szeretlek! - csókoltam meg. Szenvedélyes csók volt. Már az ágyon felém kerekedett, mikor eltoltam magamtól. A szemem lehunytam és beugrottak azok a képek ahol Dave csókolgat és erőszakol meg.
- Ha te nem szeretnéd, Én nem erőltetem! - adott a egy szájra puszit és legördült rólam, majd magához húzott és így aludtunk el.

Reggel a napnak a sugaraira ébredtem. Oldalra néztem, de Harry már nem volt mellettem. Nyújtózkodtam és ásítottam egyet-kettőt, majd kikecmeregtem az ágyból.

A szekrényből kivettem pár ruhát, majd mentem a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyoztam. A hajam felfogtam. Kiléptem a fürdőből és Harryvel találtam magam szembe, aki az ágyon ült és rögtön rám kapta tekintetét.
- Jó reggelt. - léptem hozzá és megcsókoltam. Nem felejtettem el, hogy megütött, de jó újra látni! Már hiányzott.
- Ma megyünk haza. - ültetett az ölébe. - Összepakolunk reggelizünk és indulunk. - mosolygott.
Harry hozatott reggelit, miután ettünk összepakoltunk és mentünk ki a reptérre. Eleanor beszélni akart velem így mellette ültem.
- Ne haragudj, hogy így rákérdezek, de megerőszakolt Dave?
Szemem lehunytam, újra eszembe jutottak a történtek. Szólásra nyitottam a számat, de rögtön a kezem a szám elé kaptam, mert ereztem, hogy hánynom kell. Felálltam és rohantam a WC-hez. A gyomromból kiadtam mindent, amit ettem. Kiöblítettem a szám és arcom megmostam, majd kimentem.
Louis, Zayn, Liam, Niall, Harry és a lányok El, Pezz az ajtóba álltak és engem méregettek.
- Jól vagy? - kérdezte Harry.
- Igen. Már jobban vagyok! - mosolyogtam. Mindenki kifújta a levegőt és leültünk a helyünkre, Eleanor kérdezgetett.
- Védekeztetek?
- Harryvel igen. Dave-el már kötve hiszem. - sóhajtottam.
- Voltál már rosszul?
- Már úgy négy napja mindig, de ez volt az első, hogy hánytam.
- Nem lehet?
- Nem! - vágtam rá. - És ha még is?
- Beszélek Harryvel, azt mondom elmegyünk vásárolni, de közbe orvoshoz megyünk. Jó?
- Oké, de ne tudja még meg senki! Csak mi ketten! - kértem.
- Rendben. - mosolygott majd ment beszélni Harryvel.

A repülő út viszonylag gyorsan eltelt. Eleanor beszélt az orvossal. Kimentünk WC-re, holnap megyünk hozzá, 11-re. A WC-n hívtuk fel, hogy a fiúk ne gyanakodjanak. Mindenki haza ment, hát mi is. Felmentünk a szobánkba és kipakoltunk. Harry a nappaliba TV-t nézett Én pedig a konyhába csináltam a késői ebédet. A szobába olyan éhség jött rám, mint még soha. Nem is tudom mi ütött belém. Ahogy beértem a konyhába rögtön megettem két banánt és csak utána álltam neki a főzésnek.

~Másnap, már az orvosnál~

Izgatottan ültem a széken, várva, hogy behívjanak. Remélem nem vagyok terhes! még csak 18 vagyok! Túl fiatal anyukának. És nem hiszem, hogy Harry is repesne az örömtől, ha megtudná, hogy kisbabánk lesz. De még az se biztos, hogy az övé!
- Hanna Peterson. - szólt ki egy nővér.
- El, gyere be velem! - kértem.
Mosolyogva felállt és bementünk.
Leültünk az orvossal szembe.
- Mi a panasza Hanna? - mosolygott rám kedvesen a doktornő.
- Még több mint négy napja minden reggel rosszul vagyok és tegnap, meg ma is reggel hánytam. - mondtam panaszom.
- Meg kell, hogy kérdezzem, aktív nemi életét él?
- Igen. - válaszoltam.
- Akkor csinálunk egy ultrahang felvételt és utána már többet tudunk. - mosolygott kedvesen.
Felálltunk és elvezett minket egy másik vizsgálóig.Felfeküdtem az ágyra, felhúztam a pólóm. A hasamra kent valami trutyit, majd egy készüléket húzkodni kezdett rajta.
- Jó híreim vannak! Maga terhes! - mondta boldogan. - Nézze! - mutatott a képernyőre ahol a kisbabám volt látható.

- Maga körülbelül két hetes terhes lehet. Nem tudok pontos időt mondani! Még nagyon kicsi a magzat.
Kaptam egy törlőt, amivel leszedtem a trutyit. Kaptam időpontot a következő vizsgálatra, majd mentünk vettünk pár ruhát, hogy a fiúk ne gyanakodjanak és mentünk haza. Mindenki nálunk volt. A nappaliba ültek és beszélgettek. Eleanor szerint még most el kéne mondanom Harrynek, de azt se tudom, hogy kezdjek bele. Mindenki ránk nézett és ez még fokozta is a helyzetet. Leültünk a fiúkhoz. Pezz-nek dolga van. A srácok beszélgettek Én pedig gondolkodtam, hogy mondjam el. Megint éhes lettem.
- Megyek eszek. - álltam fel.
- Hanna, nincs valami bajod? Régen úgy kellett beléd tuszkolni a kaját. Reggel is annyit ettél, mint Niall. - szólt Harry.
- Ez van. - rántottam vállat és mentem a konyhába enni. Csináltam három jó nagy szendvicset és azt kezdtem enni. Eleanor jött be a konyhába.
- Ha ennyit eszel gyanakodni fognak! - ült le velem szembe.
- Nem baj! Úgy se tudom, hogy elmondani. - ettem tovább.
- Mit nem tudsz elmondani? - jöttek be a fiúk. Eleanorra néztem. Elkezdett gondolkodni.
Nem szólaltam meg, nem tudtam, mit mondani.
- Hanna kérdeztem valamit! - emelte fel a hangját Harry.
- Hallottam. - hajtottam le a fejem.
- Akkor, kérem a választ!
Eleanor is gondolkodott, ahogy Én is.
- Mit nem mondasz el? - húzott fel.
- Harry ez fáj!

~Három hónappal később~

Harry örült a gyereknek, csak már az nem igazán tetszett neki, hogy nem biztos, hogy az övé. Minden reggel úgy kelünk, hogy a kisbabánk kap puszit, majd én. Rengeteget foglalkozik velünk. Lesi minden kívánságom. Eleanor is rengeteget van velem, sokat vásárolunk, mivel szinte minden héten kell legalább egy felső. A hasam akkora mint egy ház.

Anne, Gemma, Robin és Des sokat látogatnak minket, hisz mégis csak unokájuk vagy unokaöccsük  vagy unokahúguk lesz. Gemma minden nap felhív és esténként néha szoktunk beszélni Skypon.
- Kicsim, nem vagy éhes? - jött be a nappaliba Harry és leült mellém.
- Farkas éhes vagyok! - néztem rá. - De nem kajára. - ültem bele az ölébe, vele szembe.
- Akkor? - húzta fel a szemöldökét.
- Rád! - suttogtam a fülébe. Elkezdtem nyakát csókolgatni.
- Hanna, tudod, hogy nem lehet! - tolt el.
- De Én akarom! - néztem szemébe.
- Én is akarom, de az orvos azt mondta, hogy árthatunk a babának!
- Jó! - ültem le mellé karba tett kézzel.
Harrynek megszólalt a telefonja.
- Szia ......... Nem tudom! ........ Megkérdezem ........ Jól van, a kicsi is! Már nincs rosszul reggelente ..... Jó, akkor majd megyünk .... Szia - tette le a telefont.
- Anne volt?
- Igen. Azt szeretnék, hogy menjünk el hozzájuk, a karácsonyt, ott ünnepelnénk meg. - mosolygott.
- Jó, akkor összepakolunk és indulhatunk. - álltam fel nehézkesen. Attól függetlenül, hogy még csak négy hónapos terhes vagyok, elég nagy a hasam. Felmentünk és össze pakoltunk, majd a cuccokat Harry levitte és berakta a kocsiba én addig gyorsan átöltöztem. Felvettem egy fekete nadrágot, egy piros hosszú ujjút, egy fekete csizmát és lent felvettem a kabátom.

Gyorsan Holmes Chapelbe értünk. Ahogy kiszálltunk az autóból Anne már nyitotta is a bejárati ajtót. Harry kiszedte a csomagokat Én pedig mentem.  Anne rögtön meg is ölelt, majd megsimogatta a hasam. Beljebb mentünk ott Gemma támadt le.
- Szia, úgy hiányoztatok! - ölelt meg, majd ő is a hasamat kezdte simogatni.
- Szegény gyerek! Agyon fogjátok simogatni. - segített levenni Harry a kabátom.
- Anne, kérhetek enni? - kérdeztem félve.
- Persze, éhes a kis unokám! - mosolygott és mentünk a konyhába. Kaptam enni, Gemma és Harry csak nevettek, hogy ennyit tudok enni. A nappaliba beszélgettünk, mikor megérkezett Robin is.
- Megjöttem! - jött be a nappaliba. - Sziasztok! - fogott kezet Harryvel. Felakartam állni, de rám szólt. - Ne állj fel! - lehajolt hozzám é adott két puszit. - Hogy kikerekedtél. - nevetett és megsimogatta a pocakom.
Elég sokat beszélgettünk, mikor elkezdett fájni a hasam. Odakaptam a kezem és elkezdtem simogatni.
- Hanna, baj van? - kérdezte aggódva Anne.
- Kicsit fáj a hasam.
- Nem kéne orvoshoz menni? - kezdte Harry.
- Ne kezd! - szóltam rá.
- jó. - tette karba a kezét.
- Hanna, ez tényleg nem normális, hogy fáj a hasad. - Anne.
- Beszéltem erről az orvossal és azt mondta, fájhat azért, mert még fiatal vagyok és mert nő a hasam.
- Rendben, de ha erősödnek a fájdalmat szólsz! - Gemma.
- Igenis! - mosolyogtam. - Én szerintem felmegyek és lefekszem egy kicsit. - megpróbáltam fel állni, de nem igazán akart sikerülni. - Harry segítenél?
- Persze. - felálltam, majd egyik kezével megfogta a kezem másikkal pedig a hátam és felállított.
- Köszönöm! - adtam arcára egy puszit.
- Felmenjek veled?
- Maradj lent, beszélgess! - mentem fel. . .