Sziasztok!
Újra résszel jelentkezem! Most talán gyorsabban megírtam, de nagy szomorúságomra nem kaptam komit!
Lét szí komizzatok is! Feliratkozni ér! Várom az újabbnál újabb olvasókat.
Puszi:
Adri xx
- Köszönöm! - adtam arcára egy puszit.
- Felmenjek veled?
- Maradj lent, beszélgess! - mentem fel. . .
Harry szobájába mentem és lefeküdtem pihenni. A fájdalom elmúlt és jobban éreztem magam. Az ajtó nyitódott és Harry lépett be rajta. Leült az ágyra és elkezdte simogatni a hasam.
- Úgy fogom szeretni mintha az enyém lenne! - nézett rám, de közbe ugyanúgy simogatta a hasam.
- A te gyereked is! - fogtam meg a kezét.
- Nem lehetsz benne biztos!
- De, érzem, hogy a tiéd!
Még beszélgettünk egy ideig, majd Harry lement. Én elővettem a telefonom és felhívtam rég nem látott szüleim. Jól leszidtak, hogy nem kerestem őket, és megígértem hogyha hazamegyünk akkor rögtön megyek hozzájuk. Mondtam, hogy terhes vagyok! Anyu elkezdett sírni, apa is örült, de úgy közölte, hogy vigyázhattunk volna jobban is! Majd lementem, hisz megéheztem. A nappaliba, Harry ült és egy lány az ölébe vele szembe, pont csókolóztak. Harry keze a lány fenekét markolászta. Fájt látni. Egy hang megszólalt mögülem.
- Harry mi a szent szart csinálsz? - kiabált vele Gemma.
Kezdtem magam felhúzni és a fajdálom, ami mikor megláttam őket elkezdődött, csak erősödött.
- Gemma, nagyon fáj! - folyt ki egy könnycsepp szememből. - Ááá. - fogtam meg a korlátot és simogattam a hasam. Harry lelökte magáról a lányt és rohant hozzám. Meg fogta a hátam, de én lelöktem érintését.
- Ne nyúlj hozzám! - kiabáltam vele. - Nagyon fáj! - ordítottam. Gemma hívta a mentőket, Anne pedig mellettem állt és segített leülni a kanapéra. A mentők hamar megérkeztek, és elvittek. Anne jött velem, Gemma és Harry pedig mögöttünk autóval. A kórházhoz érve egy orvos rögtön fogadott minket és meg is vizsgált. Kaptam egy fájdalom csillapított és, ha bármi bajom lenne akkor vissza kell jönnöm. És ha ez még nem is lenne elég, veszélyeztetett terhes lettem. Hát nem remek? Harry-vel még ma össze veszek, mert biztos, hogy elköltözök tőle és vissza megyek Londonba. Én egy ilyen féreggel nem maradok! A gyereket se láthatja!
Holmes Chapelből még aznap eljöttem. Harrynek megmondtam, hogy nincs szükségem egy olyan emberre, aki megcsal. Szeretem, de nem akarok mindig azon gondolkodni mikor nincs velem, hogy most éppen meg nem csal-e. A hasam már tényleg nagy. 8 hónapos terhes vagyok! Mit is vártam? Hogy megőrzöm az alakom? Nagyot tévedtem. több mint 20 kilót híztam, olyan vagyok mintegy hájpacnik! Vissza költöztem a szüleimhez. Anyu és apu nagyon örültek nekünk. Anyu itthon van velünk, mert bármelyik pillanatba szülhetek, apu viszont dolgozik. Harry a házunk előtt áll egy fekete autóba ül és figyel. Már azóta mióta vissza költöztem.
Ez a reggelem is úgy kezdődött, ahogy minden héten. Ma hétfő van, így mehetek az orvoshoz. Felöltöztem, természetesen még mindig kismama ruhába.
A táskámba beleraktam mindent, kabátomat és cipőmet felhúztam és lementem. Anyu már várt. Beültünk a kocsiba és mentünk az orvoshoz. Mögöttünk jött Harry is. Nem értem minek követ, de most már kezd elegem lenni. Eleanorral tartom a kapcsolatot, ahogy Anneel és Gemmával is szoktam beszélni. Ahogy a rendelőhöz értünk, besiettünk, hogy Harry ne tudjon minket utolérni. Hívogat, de soha nem hallgatom meg még fel se veszem. Mikor az utcán közeledik felém Én elkerülöm. Valamit mindig kitalálok, hogy ne kelljen vele találkoznom, vagy csak beszélni. Az orvos rögtön fogadott is minket és mondta, hogy lehet, hogy még ma megszülök, de lehet, hogy egy hónap múlva. Semmi sem biztos! Csináltattam egy apasági tesztet és Harry az apja. Ezt sikerült úgy megcsinálnom, mikor magzat vízmintát vettek akkor abból küldtek a laborba és nálam maradt Harry egy fésűje, amit nem tudom miért nem dobtam ki. Beküldtem azt is és, kiderült, hogy Harry az apja. Nem mondtam el Eleanornak, Annenek vagy Gemmának. Nem akartam, hogy Harry a közelembe jöhessen, és azt se akarom, hogy a gyerekem olyan legyen mint ő! Pedig nagy esély van rá! Az is kiderült, hogy kislány lesz! Anyával megbeszéltem, hogy hazafelé Én vezetek, őt otthon kirakom Én pedig megyek és veszek néhány cuccot a kicsinek. Ez így is történt. Elmentem a plázához és bementem egy baba boltba. Vettem, neki badit, cumis üveget és amit tudom, hogy még nem vettem. Ahogy kiléptem megláttam Zayn-t, Harry-t, Liam-et, Louis-it és Niall-t na meg persze Eleanor-t. Csak ne vegyenek észre! Imádkoztam. Elmentem mellettük és már azt hittem, hogy sikerült, de nagyot tévedtem.
- Már nem is köszönsz nekünk? - szólt Niall.
- Sziasztok! - fordultam meg. Harryvel találkozott tekintetünk, de Én gyorsan el is kaptam.
- Jól vagytok? - kérdezte Zayn.
- Meg vagyunk! - mosolyogtam.
- És mikor jön a baba? - Liam.
- Nem tudom! Bármelyik pillanatba megindulhat a szülésem.
- És kislány vagy kisfiú? - Louis.
- Kislány. - mondtam büszkén.
- Már tudod kié a gyerek? - Harry.
-Nem! És nem is érdekel! - válaszoltam keményen. - De ha nem haragszotok meg Én most megyek! Sziasztok! - intettem és már mentem is.
- Hanna, ne! Várj egy kicsit! Had menjünk veled. - Eleanor.
- Jöhettek, de vásárolni megyek! - mosolyogtam.
- Megyünk! - mondták teljesen egyszerre.
Bementünk néhány kisbaba boltba és az összes fiú vett valamit! Eleanor a ruhákat nézegette.
- Hanna ez mi? - jött oda Niall egy mellszívóval a kezébe.
- Szerintem nem akarod tudni! - ráztam a fejem.
- Már Én is kíváncsi vagyok! - mondta Liam és Louis.
- Mellszívó! - böktem ki.
- Fúj! - rakta le Niall.
- Hanna, nézd milyen aranyos! - mutatott fel egy kis ruhát El.
- Nagyon aranyos, de ilyen már van.
- Óhh. - rakta vissza.
Harry próbált velem beszélni, de Én kerültem. Anyu hívott, hogy apu keresett és, hogy várnak, mert kész a kaja. Jó, hogy mondja már farkas éhes vagyok.
- Na srácok, Én megyek! Anyu most hívott. Sziasztok! Köszi, hogy velem voltatok! - öleltem meg Eleanort és a többieket kivéve Harry-t. Kikísértek az autóig, majd integettek. Haza értem, majd ettünk és beszámoltam a délutánomról. Megmutattam mit kapott a kicsi a srácoktól. Holnap lesz a baba váró buli. El is felejtettem szólni El-nek. Írtam neki gyorsan egy SMS-t:
Éjjel arra keltem, hogy olyan érzésem van -elég csiki!- mintha bepisiltem volna! Felkapcsoltam a lámpát, a takarót felhajtottam és az egész ágy tiszta víz volt. Kikeltem az ágyból és megtöröltem magam, majd felöltöztem. A ruhám, már össze van szedve, mióta az orvos megmondta, hogy bármelyik pillanatba szülhetek. A cuccom kirugdostam a lépcsőig és bementem anyuék szobájába.
- Anyu, apu, elfolyt a magzat víz! - ráztam anyut.
Rögtön szemeik kipattantak és már öltöztek is fel. Meg volt az első fájásom. Gyorsan beültünk a kocsiba. Én ültem hátul. Elővettem a telefonom és hívtam El-t.
- Igen? - szólt bele álmosan.
- Szülök! Ááá! - megint fájásom volt.
- Jézus úr isten! - hát már kevésbé volt álmos! - Megyünk! Maradj ott! Vagy ne! Menj a kórházba! Majd ott találkozunk! - rakta le!
A kórházhoz érve, már El-ék ott voltak, hát ők közelebb laknak. Apu segített kiszállni az autóból,de akkor megint fájás jött.
- Ááá! - szorítottam apu kezét.
- Én is ezt mondom! - gondolom fájt neki ahogy szorítottam a kezét.
- Harry ezért még kinyírlak! - néztem rá.
- Miért? - csodálkozott.
- Mert teherbe ejtettél! Ááá! Anyu ez cseszettül fáj! - néztem segítségkérően. - Soha többet nem leszek terhes! - jött ki az orvosom és mellette még két ápoló. Beleültettek egy tolószékbe és toltak befelé. Harry mellettem sétált és fogta a kezem, ahogy Zayn is. mivel hirtelen az egyik fájásnál az övét kaptam el.
- Miért nem mondtad el? - kérdezte Harry.
- Mert nem akartam, hogy közöm legyen hozzád! - szorítottam össze a szemeimet.
Ahogy beértünk a vizsgálóba, megvizsgált az orvos és megmondta:
- Hanna, van egy rossz hírem! - ült le. - Vagy a baba vagy Te fogsz meghalni. Még semmi se biztos! Lehet, hogy mind a kettőtök életbe marad! De már most kifáradtál! Lehet, hogy a szülést már nem bírod ki! - magyarázta.
- MRS. Collins! A kislányom mentse meg, ne engem! Kérem! - néztem könnyes szemmel! - Én már éltem, de Ő még nem! - folyt ki egy könnycsepp.
- Rendben, Hanna. Apás szülés lesz?
- Ha az apja bejön akkor igen, ha nem akkor az anyám jön be velem. - töröltem meg a szemem. - Ááááááá!! - jött megint egy fájás! A dokinő megvizsgált és már kitágultam így áttoltak a szülőszobára. Mikor kiértünk, Harry és anya rögtön mellettem termett.
- 5 percig itt hagyom utána muszáj menni! - ment el.
- Ugye bejössz velem? - néztem Harryre.
- Be! - mosolygott.
Mindeni szurkolt és izgultak még szerintem anya jobban mint Én. Harry elment átöltözni engem addig bevittek a szülőszobára. A doki bejött Harryvel a nyomába és kezdetét vette a szülés.
4 órán keresztül küzdöttem. Egy gyönyörű kislányunk lett. És igen, Én is túl éltem. A nővér Harry karjába adta a kicsit és kiment vele. Engem addig az orvos elrendezett. Elfáradtam, de megérte! Egy nővér kitolt és akkor már anyának a kezébe volt a kicsi. Betoltak a szobába és pár percen belül már mindenki bent volt. Fáradt voltam, de ahogy a többiek boldogan fogták a Kislányom. Bejött a nővér, nyomába Anne, Gemma és Robin.
- Fel kell vennünk az adatokat. - jött mellém.
- Rendben. - mondtam fáradtan.
- Hogy hívják a Kislányt?
- Darcy Anne Styles. - néztem Harryre majd Annere. Harry meglepődött, hogy az ő nevét mondtam, Anne pedig már sírt.
- Rendben. Anyja neve?
- Hanna Peterson.
- Apja neve?
- Harold Edward Styles. - itt Harryre néztem, aki nem kicsit fintorgott.
- Köszönöm! Hagyják pihenni az anyukát! - és kiment.
- Köszönöm! - ölelt meg Anne.
- Nincs mit! - mosolyogtam.
- Hogy-hogy az Én nevem adtad? Azt hittem nem akarsz velem lenni!
- Mert szeretlek! - néztem a szemébe.
- Én is szeretlek! - csókolt meg.
Darcy elkezdett sírni, így Louis gyorsan le is passzolta, nekem. A karomba rögtön megnyugodott, kinyitott kis szemecskéit és rám nézett. Kezével mellemet fogta.
- Harold, rád ütött a gyerek! - nevetett Zayn.
- Miért? - nézte a kicsit.
- Mert Hanna mellét fogja! - veregette meg a vállát Liam.
- A perverz fajtátok! - nevetett El.
Kislányom elkezdett sírni.
- Darcy éhes! - mondta egyszerre Anne és Anyu.
- És mit csináljak? - néztem segítségkérően.
- Szoptasd meg! - vágták rá.
- De hogy? - este kétségbe.
- Hallgass az ösztöneidre! - mosolygott Anne.
- Srácok, menjetek ki. - kértem őket.
- Én is? - Harry.
- Nem! - ráztam a fejem.
Anyu, Anne, Gemma és Eleanor maradtak csak bent, na meg ugye Harry, aki mögöttem ült.
- Gombold ki a felsőd és rakd a mellbimbódhoz a száját. - mondta Anne.
Megcsináltam és rögtön táplálkozni is kezdett. Anne, anyu, Gemma és El kimentek. Harry bent maradt velem és simogatta a hátam.
- Vettem egy új házat. Ha akarsz akkor vissza költözhetsz hozzám! - adott egy puszit a vállamra.
- Szeretnék, de elbírunk ketten vele? - néztem rá.
- Segítek amibe tudok! Mondjuk szoptatni nem tudok, meg pelenkát cserélni, fürdetni és ezekhez hasonló, de majd megtanulom! - mosolygott.
- Biztos, hogy egy nővel mint én akarsz egy fedél alatt élni? És egy olyan tündéri kislánnyal, mint a MI kislányunk? - néztem szerelmemre.
- Biztos vagyok benne! Talán ez éltem legbiztosabb pontja, hogy van egy csodálatos barátnőm és egy gyönyörű kislányom!
Addig beszélgettünk míg Darcy elaludt kezeim közt. A nővér elvitte a többi csecsemőhöz.
Már itthon vagyunk, max 1 órája. Harry új háza remek! Nagyon nagy és gyönyörű. Anyáék és Anneék is itt vannak velünk! A srácoknak most dolguk van. Harry minden nap bent volt nálunk a kórházba és el se mozdult mellőlünk. Darcy nagyon aranyos és szerencsére nem sokat sír, max, ha nem az van, amit ő akar.
Már szépen növöget és mozgatja kezeit, de még szinte alszik eszik, alszik eszik. Az Én legnagyobb szerencsémre éjjel négyszer felkel! Örülök ám!
Reggel arra ébredtem, hogy Darcy sír.
- Harry, menj! - löktem meg. Ahelyett, hogy felkel és átmegy hozzá, morgott egyet egyet és megfordult. - Kösz! - keltem ki az ágyból. Felvettem a köntösömet és átcsoszogtam a szobájába. Kivettem a kiságyból, lementem a nappaliba és leültem, majd megetettem. Megbüfiztettem, beraktam a nappaliba lévő járókába és ott el is aludt. Elfeküdtem a kanapén, betakaróztam és már aludtam is.
Arra keltem, hogy Harry simogat.
- Mit akarsz? - nyitottam ki a szemem.
- Bocs, de éhes! - fogta Darcy-t a kezébe.
Felültem és megetettem. Harry a velem szembeni fotelből figyelte, szinte bealudtam szoptatás közbe! Mikkor már ép eleget evett elhúzta fejét. Megbüfiztettem, és már aludt is vissza. Felvittem a szobájába és leraktam a kiságyba. Visszamentem a nappaliba szólni Harrynek, hogy Én visszamegyek és még lefekszem.
- Harry, Én megyek lefekszem. - adtam arcára egy puszi.
- Ne hagyj itt! - fogta meg a kezem.
- Nagyon fáradt vagyok! - húztam el kezem és felmentem. Lefeküdtem a szobánkba és aludtam is.
Mikor felkeltem, most nem Darcy sírására hanem a csengőre. Kinyújtózkodtam és észrevettem, hogy most kipihentem magam. Gyorsan felvettem egy cicanadrágot és rövid ujjas felsőt. Benéztem Darcy szobájába és pont akkor ébredt, már kezdett volna sírni, mikor kiemeltem az ágyból. Kicseréltem a pelenkáját, és mikor öltöztettem fel, belépett az ajtón, Harry.
- Itt van a Te szüleid és az Én szüleim. Majd gyertek le. - adott egy rövid csókot és le is ment. - Egy hétig majd el kell utaznom! Este elmondom! - ment ki. Darcy-t gyorsan felöltöztettem és lementem. Anne, Des, Gemma, Robin, Anyu és Apu is ott voltak. Köszöntem, majd Anne már el is vette Darcy-t. Nagyon sokat kérdezgettek minket.
- És Harry Te is felkelsz hozzá éjjel? - kérdezte Gemma.
- Igen! - mondta.
- Soha nem kell fel! - válaszoltam.
- Akkor most melyik? - Anne.
- Soha, nem kell! Szólok neki, morog egyet és átfordul a másik oldalára.
- Miért vagy ilyen? - kérdezi Harry.
- Mert fáradt vagyok! - álltam fel és kimentem a konyhába.
Anne jött be hozzám. Leült velem szembe a székre.
- Látszik, hogy elfáradtál! Tudom, hogy voltál orvosnál is, mondta Harry. Az orvos nem segít abba, hogy többet aludj. Harryvel, majd beszélek, hogy segítsen többet.
- Nem kell Anne. Akkor megint megkapom, hogy Én csak panaszkodni tudok. És semmi hasznom. Pedig Én kelek fel hozzá éjjel négyszer. Én szoptatom, én cserélek pelenkát és foglalkozok vele többet. - akkor belépett az ajtón . . .
Újra résszel jelentkezem! Most talán gyorsabban megírtam, de nagy szomorúságomra nem kaptam komit!
Lét szí komizzatok is! Feliratkozni ér! Várom az újabbnál újabb olvasókat.
Puszi:
Adri xx
- Köszönöm! - adtam arcára egy puszit.
- Felmenjek veled?
- Maradj lent, beszélgess! - mentem fel. . .
Harry szobájába mentem és lefeküdtem pihenni. A fájdalom elmúlt és jobban éreztem magam. Az ajtó nyitódott és Harry lépett be rajta. Leült az ágyra és elkezdte simogatni a hasam.
- Úgy fogom szeretni mintha az enyém lenne! - nézett rám, de közbe ugyanúgy simogatta a hasam.
- A te gyereked is! - fogtam meg a kezét.
- Nem lehetsz benne biztos!
- De, érzem, hogy a tiéd!
Még beszélgettünk egy ideig, majd Harry lement. Én elővettem a telefonom és felhívtam rég nem látott szüleim. Jól leszidtak, hogy nem kerestem őket, és megígértem hogyha hazamegyünk akkor rögtön megyek hozzájuk. Mondtam, hogy terhes vagyok! Anyu elkezdett sírni, apa is örült, de úgy közölte, hogy vigyázhattunk volna jobban is! Majd lementem, hisz megéheztem. A nappaliba, Harry ült és egy lány az ölébe vele szembe, pont csókolóztak. Harry keze a lány fenekét markolászta. Fájt látni. Egy hang megszólalt mögülem.
- Harry mi a szent szart csinálsz? - kiabált vele Gemma.
Kezdtem magam felhúzni és a fajdálom, ami mikor megláttam őket elkezdődött, csak erősödött.
- Gemma, nagyon fáj! - folyt ki egy könnycsepp szememből. - Ááá. - fogtam meg a korlátot és simogattam a hasam. Harry lelökte magáról a lányt és rohant hozzám. Meg fogta a hátam, de én lelöktem érintését.
- Ne nyúlj hozzám! - kiabáltam vele. - Nagyon fáj! - ordítottam. Gemma hívta a mentőket, Anne pedig mellettem állt és segített leülni a kanapéra. A mentők hamar megérkeztek, és elvittek. Anne jött velem, Gemma és Harry pedig mögöttünk autóval. A kórházhoz érve egy orvos rögtön fogadott minket és meg is vizsgált. Kaptam egy fájdalom csillapított és, ha bármi bajom lenne akkor vissza kell jönnöm. És ha ez még nem is lenne elég, veszélyeztetett terhes lettem. Hát nem remek? Harry-vel még ma össze veszek, mert biztos, hogy elköltözök tőle és vissza megyek Londonba. Én egy ilyen féreggel nem maradok! A gyereket se láthatja!
~4 hónappal később~
Ez a reggelem is úgy kezdődött, ahogy minden héten. Ma hétfő van, így mehetek az orvoshoz. Felöltöztem, természetesen még mindig kismama ruhába.
- Már nem is köszönsz nekünk? - szólt Niall.
- Sziasztok! - fordultam meg. Harryvel találkozott tekintetünk, de Én gyorsan el is kaptam.
- Jól vagytok? - kérdezte Zayn.
- Meg vagyunk! - mosolyogtam.
- És mikor jön a baba? - Liam.
- Nem tudom! Bármelyik pillanatba megindulhat a szülésem.
- És kislány vagy kisfiú? - Louis.
- Kislány. - mondtam büszkén.
- Már tudod kié a gyerek? - Harry.
-Nem! És nem is érdekel! - válaszoltam keményen. - De ha nem haragszotok meg Én most megyek! Sziasztok! - intettem és már mentem is.
- Hanna, ne! Várj egy kicsit! Had menjünk veled. - Eleanor.
- Jöhettek, de vásárolni megyek! - mosolyogtam.
- Megyünk! - mondták teljesen egyszerre.
Bementünk néhány kisbaba boltba és az összes fiú vett valamit! Eleanor a ruhákat nézegette.
- Hanna ez mi? - jött oda Niall egy mellszívóval a kezébe.
- Szerintem nem akarod tudni! - ráztam a fejem.
- Már Én is kíváncsi vagyok! - mondta Liam és Louis.
- Mellszívó! - böktem ki.
- Fúj! - rakta le Niall.
- Hanna, nézd milyen aranyos! - mutatott fel egy kis ruhát El.
- Nagyon aranyos, de ilyen már van.
- Óhh. - rakta vissza.
Harry próbált velem beszélni, de Én kerültem. Anyu hívott, hogy apu keresett és, hogy várnak, mert kész a kaja. Jó, hogy mondja már farkas éhes vagyok.
- Na srácok, Én megyek! Anyu most hívott. Sziasztok! Köszi, hogy velem voltatok! - öleltem meg Eleanort és a többieket kivéve Harry-t. Kikísértek az autóig, majd integettek. Haza értem, majd ettünk és beszámoltam a délutánomról. Megmutattam mit kapott a kicsi a srácoktól. Holnap lesz a baba váró buli. El is felejtettem szólni El-nek. Írtam neki gyorsan egy SMS-t:
Szia! Elfelejtettem szólni, hogy holnap lesz a babaváró buli! Gyere el, hozd Pezz-t is! Várunk titeket! Xoxo Hanna.Nem sokára kaptam is a választ:
Szia! Ott leszünk, már megbeszéltem vele! Puszilunk! Ha jön a baba szólj és rohanunk hozzá d a kórházba! xx El.Erre már nem írtam vissza csak lezuhanyoztam és aludtam is.
Éjjel arra keltem, hogy olyan érzésem van -elég csiki!- mintha bepisiltem volna! Felkapcsoltam a lámpát, a takarót felhajtottam és az egész ágy tiszta víz volt. Kikeltem az ágyból és megtöröltem magam, majd felöltöztem. A ruhám, már össze van szedve, mióta az orvos megmondta, hogy bármelyik pillanatba szülhetek. A cuccom kirugdostam a lépcsőig és bementem anyuék szobájába.
- Anyu, apu, elfolyt a magzat víz! - ráztam anyut.
Rögtön szemeik kipattantak és már öltöztek is fel. Meg volt az első fájásom. Gyorsan beültünk a kocsiba. Én ültem hátul. Elővettem a telefonom és hívtam El-t.
- Igen? - szólt bele álmosan.
- Szülök! Ááá! - megint fájásom volt.
- Jézus úr isten! - hát már kevésbé volt álmos! - Megyünk! Maradj ott! Vagy ne! Menj a kórházba! Majd ott találkozunk! - rakta le!
A kórházhoz érve, már El-ék ott voltak, hát ők közelebb laknak. Apu segített kiszállni az autóból,de akkor megint fájás jött.
- Ááá! - szorítottam apu kezét.
- Én is ezt mondom! - gondolom fájt neki ahogy szorítottam a kezét.
- Harry ezért még kinyírlak! - néztem rá.
- Miért? - csodálkozott.
- Mert teherbe ejtettél! Ááá! Anyu ez cseszettül fáj! - néztem segítségkérően. - Soha többet nem leszek terhes! - jött ki az orvosom és mellette még két ápoló. Beleültettek egy tolószékbe és toltak befelé. Harry mellettem sétált és fogta a kezem, ahogy Zayn is. mivel hirtelen az egyik fájásnál az övét kaptam el.
- Miért nem mondtad el? - kérdezte Harry.
- Mert nem akartam, hogy közöm legyen hozzád! - szorítottam össze a szemeimet.
Ahogy beértünk a vizsgálóba, megvizsgált az orvos és megmondta:
- Hanna, van egy rossz hírem! - ült le. - Vagy a baba vagy Te fogsz meghalni. Még semmi se biztos! Lehet, hogy mind a kettőtök életbe marad! De már most kifáradtál! Lehet, hogy a szülést már nem bírod ki! - magyarázta.
- MRS. Collins! A kislányom mentse meg, ne engem! Kérem! - néztem könnyes szemmel! - Én már éltem, de Ő még nem! - folyt ki egy könnycsepp.
- Rendben, Hanna. Apás szülés lesz?
- Ha az apja bejön akkor igen, ha nem akkor az anyám jön be velem. - töröltem meg a szemem. - Ááááááá!! - jött megint egy fájás! A dokinő megvizsgált és már kitágultam így áttoltak a szülőszobára. Mikor kiértünk, Harry és anya rögtön mellettem termett.
- 5 percig itt hagyom utána muszáj menni! - ment el.
- Ugye bejössz velem? - néztem Harryre.
- Be! - mosolygott.
Mindeni szurkolt és izgultak még szerintem anya jobban mint Én. Harry elment átöltözni engem addig bevittek a szülőszobára. A doki bejött Harryvel a nyomába és kezdetét vette a szülés.
4 órán keresztül küzdöttem. Egy gyönyörű kislányunk lett. És igen, Én is túl éltem. A nővér Harry karjába adta a kicsit és kiment vele. Engem addig az orvos elrendezett. Elfáradtam, de megérte! Egy nővér kitolt és akkor már anyának a kezébe volt a kicsi. Betoltak a szobába és pár percen belül már mindenki bent volt. Fáradt voltam, de ahogy a többiek boldogan fogták a Kislányom. Bejött a nővér, nyomába Anne, Gemma és Robin.
- Fel kell vennünk az adatokat. - jött mellém.
- Rendben. - mondtam fáradtan.
- Hogy hívják a Kislányt?
- Darcy Anne Styles. - néztem Harryre majd Annere. Harry meglepődött, hogy az ő nevét mondtam, Anne pedig már sírt.
- Rendben. Anyja neve?
- Hanna Peterson.
- Apja neve?
- Harold Edward Styles. - itt Harryre néztem, aki nem kicsit fintorgott.
- Köszönöm! Hagyják pihenni az anyukát! - és kiment.
- Köszönöm! - ölelt meg Anne.
- Nincs mit! - mosolyogtam.
- Hogy-hogy az Én nevem adtad? Azt hittem nem akarsz velem lenni!
- Mert szeretlek! - néztem a szemébe.
- Én is szeretlek! - csókolt meg.
Darcy elkezdett sírni, így Louis gyorsan le is passzolta, nekem. A karomba rögtön megnyugodott, kinyitott kis szemecskéit és rám nézett. Kezével mellemet fogta.
- Harold, rád ütött a gyerek! - nevetett Zayn.
- Miért? - nézte a kicsit.
- Mert Hanna mellét fogja! - veregette meg a vállát Liam.
- A perverz fajtátok! - nevetett El.
Kislányom elkezdett sírni.
- Darcy éhes! - mondta egyszerre Anne és Anyu.
- És mit csináljak? - néztem segítségkérően.
- Szoptasd meg! - vágták rá.
- De hogy? - este kétségbe.
- Hallgass az ösztöneidre! - mosolygott Anne.
- Srácok, menjetek ki. - kértem őket.
- Én is? - Harry.
- Nem! - ráztam a fejem.
Anyu, Anne, Gemma és Eleanor maradtak csak bent, na meg ugye Harry, aki mögöttem ült.
- Gombold ki a felsőd és rakd a mellbimbódhoz a száját. - mondta Anne.
Megcsináltam és rögtön táplálkozni is kezdett. Anne, anyu, Gemma és El kimentek. Harry bent maradt velem és simogatta a hátam.
- Vettem egy új házat. Ha akarsz akkor vissza költözhetsz hozzám! - adott egy puszit a vállamra.
- Szeretnék, de elbírunk ketten vele? - néztem rá.
- Segítek amibe tudok! Mondjuk szoptatni nem tudok, meg pelenkát cserélni, fürdetni és ezekhez hasonló, de majd megtanulom! - mosolygott.
- Biztos, hogy egy nővel mint én akarsz egy fedél alatt élni? És egy olyan tündéri kislánnyal, mint a MI kislányunk? - néztem szerelmemre.
- Biztos vagyok benne! Talán ez éltem legbiztosabb pontja, hogy van egy csodálatos barátnőm és egy gyönyörű kislányom!
Addig beszélgettünk míg Darcy elaludt kezeim közt. A nővér elvitte a többi csecsemőhöz.
~3 nap múlva~
Már szépen növöget és mozgatja kezeit, de még szinte alszik eszik, alszik eszik. Az Én legnagyobb szerencsémre éjjel négyszer felkel! Örülök ám!
~Másnap~
- Harry, menj! - löktem meg. Ahelyett, hogy felkel és átmegy hozzá, morgott egyet egyet és megfordult. - Kösz! - keltem ki az ágyból. Felvettem a köntösömet és átcsoszogtam a szobájába. Kivettem a kiságyból, lementem a nappaliba és leültem, majd megetettem. Megbüfiztettem, beraktam a nappaliba lévő járókába és ott el is aludt. Elfeküdtem a kanapén, betakaróztam és már aludtam is.
Arra keltem, hogy Harry simogat.
- Mit akarsz? - nyitottam ki a szemem.
- Bocs, de éhes! - fogta Darcy-t a kezébe.
Felültem és megetettem. Harry a velem szembeni fotelből figyelte, szinte bealudtam szoptatás közbe! Mikkor már ép eleget evett elhúzta fejét. Megbüfiztettem, és már aludt is vissza. Felvittem a szobájába és leraktam a kiságyba. Visszamentem a nappaliba szólni Harrynek, hogy Én visszamegyek és még lefekszem.
- Harry, Én megyek lefekszem. - adtam arcára egy puszi.
- Ne hagyj itt! - fogta meg a kezem.
- Nagyon fáradt vagyok! - húztam el kezem és felmentem. Lefeküdtem a szobánkba és aludtam is.
Mikor felkeltem, most nem Darcy sírására hanem a csengőre. Kinyújtózkodtam és észrevettem, hogy most kipihentem magam. Gyorsan felvettem egy cicanadrágot és rövid ujjas felsőt. Benéztem Darcy szobájába és pont akkor ébredt, már kezdett volna sírni, mikor kiemeltem az ágyból. Kicseréltem a pelenkáját, és mikor öltöztettem fel, belépett az ajtón, Harry.
- Itt van a Te szüleid és az Én szüleim. Majd gyertek le. - adott egy rövid csókot és le is ment. - Egy hétig majd el kell utaznom! Este elmondom! - ment ki. Darcy-t gyorsan felöltöztettem és lementem. Anne, Des, Gemma, Robin, Anyu és Apu is ott voltak. Köszöntem, majd Anne már el is vette Darcy-t. Nagyon sokat kérdezgettek minket.
- És Harry Te is felkelsz hozzá éjjel? - kérdezte Gemma.
- Igen! - mondta.
- Soha nem kell fel! - válaszoltam.
- Akkor most melyik? - Anne.
- Soha, nem kell! Szólok neki, morog egyet és átfordul a másik oldalára.
- Miért vagy ilyen? - kérdezi Harry.
- Mert fáradt vagyok! - álltam fel és kimentem a konyhába.
Anne jött be hozzám. Leült velem szembe a székre.
- Látszik, hogy elfáradtál! Tudom, hogy voltál orvosnál is, mondta Harry. Az orvos nem segít abba, hogy többet aludj. Harryvel, majd beszélek, hogy segítsen többet.
- Nem kell Anne. Akkor megint megkapom, hogy Én csak panaszkodni tudok. És semmi hasznom. Pedig Én kelek fel hozzá éjjel négyszer. Én szoptatom, én cserélek pelenkát és foglalkozok vele többet. - akkor belépett az ajtón . . .
nagyon jó.*--* siessetek.:)
VálaszTörlésKöszi :) ♥
TörlésAdri xx